+3620/278-4405 info@lowcostdivers.hu

A 2020-as év nem az utazás és a búvárkodás éve volt, az biztos.

A sok vírusos hírfolyam között átcsúszott egy érdekes hír is:

Lengyelországban elkészült a világ jelenlegi (!) legmélyebb búvár medencéje!

Ahogy csöpögtek a hírek, már terveztük is, ha ennek egyszer vége lesz, megyünk és megnézzük, megmerüljük.

Eljött a megnyitás napja, és mi be vagyunk zárva kicsiny országunkba. Mikor mehetünk már végre valahová??!!

Ekkor jött a fény az alagút végén: üzleti ügyben ki kéne menni Lengyelországba.

Huuhh, ha a fene fenét eszik, nekünk menni kell, merülni kell és punktum.

Ment a mail a Deepspotnak, mi a covid policy náluk. A válasz az volt, hogy nyitva vannak, és nincs olyan korlátozás, ami kizárna minket. Persze a hivatalos lengyel linket is küldték, ahol az aktuális infók vannak. Foglaltuk az időpontot, és a szállást is.

A repülés nem jöhetett szóba, így autóval vágtunk neki az útnak. A merüléseket másnapra tettük, azért 45 m az 45 m!

Varsótól kb. fél órányira van a kimondhatatlan nevű Mszczonów település (bakker kilenc betű, és két magánhangzó van benne!), itt van a Deepspot.

Jóval a foglalt időpont előtt érkeztünk, így volt idő szétnézni, és lelkesedni.

A főbejáraton belépve egyből szemünk elé tárul az üvegfolyosó, balra tőle hatalmas panoráma ablakok, amik befelé dőlnek, így az ember már-már a vízben érzi magát.

Jól néz ki, na. Modern, minimalista terek, sok üveg, és víz mindenhol.

Érdekes szösszenet, hogy az ablakból nézve és a folyosóról is más látvány tárul elénk. Az a fránya fénytörés az oka.

A büfé még nem nyitott ki, nem is nyithatott volna, ott is korlátozások vannak.

Szóval jó, hogy volt nálunk víz és étel.

Amikor eljött az időpontunk, felballagtunk a felső szintre, átöltöztünk és átmentünk a medencetérbe. Csak maszk és komputer kell, minden mást adnak.

Persze kamera és fényképezőgép volt nálunk, meg lámpa, hiszen vannak barlang imitációk is. Megtörtént a briefing, a kedvünkért külön, angolul. Néhány teljesen egyértelmű szabály van. Kint szerelsz, vízben öltözöl, a végén hová tedd az üres palackot, fertőtlenítsd az automata szettet, mielőtt visszateszed. Csak „no deko” merülést szabad, bádiszisztem, a hajóba beúszni tilos, ne zavard a freediver-eket, és az öt méteren elhelyezett palackot csak vészhelyzetben használhatod. Amúgy 40%- Nitrox van benne, ami nem egy buta dolog.

Utána hayaa hayaa, mehet, ki merre lát.

A víz 32°C, így nem kell búvárruha és súly sem. A felszerelések vadonatújak, de belépő kategóriásak. Az automatával nem volt baj, csak előttünk nem öblítették le rendesen róla a hypót. A mellény valahogy nem nyerte el a tetszésemet, viszont az uszony egész jó volt.

Egy laza körözés után lecsúsztunk a cső bejáratához, ami 20 m-en van.

Öt méterenként fel van írva hol tartasz, jól „érezni” a mélységet.

Leérve három kemény perc nodeco időnk volt, így kapkodva, a nitrogéntől megütve jöhetett pár fotó meg videó.

Apropó kamerák! Még egyszer: 45 m-en vagyunk!

Én a DSLR gépet eleve 20 m-en hagytam, mert már volt rossz tapasztalatom 40 m alatt vele. A Gopro bírta a strapát, de a sima 40 m-es tokban lévő SJ elfáradt, örökre. Szóval vigyázat!

Érdekes, hogy mindkét Cressi komputer 44,4 métert mutatott, majd a második merülésnél levitt Suunto, 44,7 métert. Nem csalásra gondolnék. Először a tengerszint feletti magasságra tippeltem, de utána egy búvár barátunk felhívta a figyelmemet arra az apró, ámde fontos tényre, hogy bizony a komputereket sós vízre kalibrálják.

Két perc után már emelkedtünk is felfelé, nem kockáztattuk a deco megállót. A jó kis szigorú Cressi Cartesiok így is megállítottak minket 20 méteren két percre. Ez nem jelentett gondot, mert itt kezdődnek a barlang imitációk, szóval oda beúsztuk, kiúsztuk, átúsztunk, bujkáltunk. 🙂

Feljebb emelkedve már az üvegfolyosó alatt, előtt, felett jöhetett a pózolás a kísérőnknek, legyen onnan is fénykép. Itt le is telt a biztonsági megálló, és a nyomásmérő is közelített a piros zóna felé.

 

Vége is volt az első merülésnek, 47 perc sikeredett. Egy óra pihenő után mentünk vissza. Lent a kútban megint 3 percet adott a komputer, de feljebb már érezhetően vette el az időt, pedig még maradtunk volna. Újabb fotós kör, bohóckodás és a második merülés is pont 47 perces lett.

Érdekes még ez a meleg víz, ahogy levettük a maszkot utána mindkettőnk maszkja elkezdett párásodni, nem kicsit, nagyon. És a víz olyan klóros volt, hogy a felszínen egy darabig csak foltokat láttam.

A merülések után visszamentünk Varsóba, kicsit csatangoltunk a városban. Sajnos a covid miatt ott is zárva vannak az éttermek, így a dekosört csak a szállodai szobában tudtuk meginni, de lesz ez még másképpen.

Igen, mert visszatérünk még ide, de akkor már Veletek!

A másnap már a munkáról szólt, meg a hazaútról, így tulajdonképpen véget is ért a kalandunk.

Mindent összevetve, nagyon jó élményt nyújtott ez a hely. Biztonságos körülmények között lehet feszegetni a határainkat. Állítólag készül Angliában egy 50 m mély medence is.

Sokat gondolkozom rajta, hol a vége? 50 méter sűrített levegővel, mono palackkal?

Bár már ez sem igazán fér bele a rekreációs sztenderdekbe, de amíg építenek mélyebbet, mi megyünk és megnézzük az alját 🙂